Rodosz

Namasté ősz, napsütés, nyugalom

Az első hópelyheket meglátva jöttem rá, hogy mennyi idő eltelt már, pedig hamarabb szerettem volna megírni ezt a bejegyzést. Nézem a hűvös szélben álmosan nyújtózkodó fákat, és azon gondolkozom, hogy szinte hihetetlen, hogy alig egy 3 órás repülőútra innen, néhány héttel ezelőtt az esti jógát vártam a tengerparton ülve, fürdőruhában!

Rodosz valóban a napsütés szigete. Minden elvárásunkat felülmúlta az időjárás, még a tenger hőmérséklete is kellemes volt, és – bár október végén jártunk ott – elég volt esténként egy vékony felső, hogy komfortosan érezzük magunkat.

Ilyenkor már jobban meg lehet figyelni a szigetet. Igaz, lepkéket már nem láttunk, de a narancs és a citrom épp érett, és kirándulni is többet bír az ember, ha nincs kánikula. A csendesebb oldalát láttuk most Rodosznak, de a célunk is az volt, hogy elvonuljunk, megnyugodjunk és pihenve élvezzük a napsugarakat. Úgy érzem, ezt az élményt a csapat meg is kapta. Noéminek és Csabának köszönhetően a jóga foglalkozások minden alkalommal különleges élményt nyújtottak. Igaz, a reggel már kicsit hűvös, emiatt a korai jóga órát nem a tengerparton tartottuk végül, de a szálloda udvara is nagyon hangulatos volt a medencével és az azt övező pálmafákkal. Megérte kicsit korábban kelni, hogy ezen is részt vehessünk.

Természetesen a jógán túl – amennyire tudtuk – felfedeztük a szigetet is. Közös hajókirándulásunk során hihetetlenül tiszta vizű öblökben figyelhettük meg a különleges vízi élővilágot. A történelmi látnivalókat is könnyebb volt ilyenkor bejárni. Kellemes nyárias melegben kirándultunk Lindosba, Kamirosban bebarangoltuk az ősi várost és meglátogattuk Filerimos kolostorát.

Az egyéni kirándulások is jól sikerültek. Volt, aki autót bérelt, és azzal kirándult el az Égei-tenger és a Földközi tenger találkozásához, volt aki a közös kiránduláson meglátott öböl strandján töltötte aztán a napot, és a helyi tömegközlekedést választva tért vissza a szállásunkra. Este pedig a hotel által kínált programokon napról-napra egyre többen vettünk részt. Ennek csúcspontja az volt, amikor a tradicionális görög tánc közben a hotel igazgatója elkezdte ünnepélyesen összetörni a tányérokat. Elmondása szerint ezzel a szezont is búcsúztatják – az eredményt elnézve, azt gondolom, valóban nem ismétlik ezt meg túl gyakran, mert rengeteg tányér végezte darabokban. Az emlékezetes búcsúeste után, a napi két jógától kicsit fáradtan, de a friss, sós levegőtől és a sok élménytől feltöltődve, megújulva tértünk haza. Azóta esténként takaróba burkolózva, forró teát kortyolgatva gondolok vissza a rodoszi élményeinkre és már várom a következő jógatábort… Srí Lankán.