A fürdőkről általában
Japán a Csendes-óceáni tűzgyűrű egyik országa, emiatt a vulkánok és állandó földrengések hazája. A geológia környezet a természeti csapások mellett tetemes geotermikus energiával és hőforrással látja el Japánt. Ennek köszönhetően Japánban több tízezer termálfürdő található, a legkisebb utcasarki egymedencéstől kezdve a hatalmas szállodakomplexumokig. Nem meglepő tehát, hogy Japánban a termálvizes fürdők látogatása a mindennapi élet szerves része.
A japán fürdők dokumentált írásos történelme a VI. századba nyúlik vissza, a buddhista megtisztulási rituálékhoz kapcsolódóan. A különböző történelmi korokat különböző fürdőkultúrák jellemezték. Kezdetben a forró gőz páráját használták tisztálkodásra és megtisztulásra, majd a technológia fejlődésével egyre komplexebb fürdőházak jöttek létre. Itt a nők és férfiak együtt élvezhették a hőforrások áldásos hatását egészen a Meiji restaurációig (1868), amikor is a nyugati közerkölcsöknek való megfelelési szándék miatt a nemenként elkülönített fürdés vált elfogadottá.
Az ásványi összetevőkben gazdag hőforrásokat kezdetben szamurájok használtak gyógyulásra, akik arra jöttek rá, hogy harci sérüléseik gyorsabban regenerálódnak a forrásvizek hatására. A Meiji restaurációval a nyugati orvostudomány is jobban elterjedt Japánban, utat nyitva a balneológia, mint tudományág számára. A japán balneológia atyja a német Dr Erwin von Baelz volt, aki kutatásait és orvosi tevékenységét Kusatsu, Ikaho és Hakone termálfürdőiben végezte.
Kezelések, terápiák
A fürdőterápiák Japanbán elsősorban krónikus izom- és reumatológiai panaszok, bőrbetegségek, neurológiai és nőgyógyászati problémák esetén javasoltak. Ellenjavalatként főként akut betegségek bírnak fontossággal, mint pl. lázzal járó megbetegedések, komolyabb szív problémák, fertőző betegségek, rosszindulatú daganatok, légzési és veseelégtelenségi problémák és vérzéssel járó sérülések. Kifejezetten nem ajánlott a fürdőterápia az első és utolsó trimeszterben lévő hölgyeknek.
A fürdőterápiák mellett ivókúrás kezeléseket is alkalmaznak Japánban, elsősorban gyomor atónia, székrekedés és gyomorsav problémák esetén.
Nem minden forrásvíz felel meg azoknak a feltételeknek, melyeket a hatósgok szabtak az „onsen” megnevezés kiérdemlésére: a mélyből feltörő víz legyen legalább 25 C fokos, és legyen benne megfelelő arányban a vizekben leggyakrabban előforduló 19 ásványi anyagnak legalább egyike.
Fürdő etikett – azaz mit szabad, és mit nem szabad egy japán fürdőben
Az onsenekben meztelenül fürdenek, nők és férfiak külön. Nem megengedett fürdőruhában / alsóneműben / törölközőbe csavarva fürdeni.
A fürdő épületébe lépve le kell venni a cipőt, s az arra kijelölt helyre tenni. A belépődíj kifizetése után a nők a piros függöny, a férfiak a kék függöny felé veszik az irányt. Az öltöző részben levetkezünk, a kis kosárba vagy a zárható szekrénybe rakjuk ruháinkat. Praktikus a nagytörölközőt a ruhák tetején hagyni, mivel erre lesz szükségünk először, mikor visszatérünk felöltözni. Ádám & Éva kosztümünkben, a kis törölközőt magunk elé tartva bemegyünk a fürdőbe. Lezuhanyozunk, leszappanozzuk magunkat tetőtől talpig, jó alaposan, majd leöblítjük magunkat. Ügyeljünk arra, hogy a melletünk ülőt ne fröcsköljük le. Tisztálkodás után a használt eszközöket (tusfürdő, sámli, esetleg a kis merőedény) visszatesszük a helyükre, úgy, ahogy találtuk őket, s körbezuhanyozzuk a helyet, hogy ne maradjon szappanhab.
A kistörölközőt magunk előtt tartva a medence széléhez megyünk, letérdeplünk ott és – ha van kis merőedény – magunkra öntünk óvatosan, nem fröcskölve, egy kis vizet a medencénből, hogy hozzászokjunk annak forróságához. A kistörölközőt összehajtva fejünkre tesszük, vagy a medence szélére, s lassan beereszkedünk a forró vízbe. Csendesen, nyugodtan; ide pihenni járnak az emberek, ne adjunk ki furcsa hangokat akkor sem, ha nagyon forró a víz. Ne nyúljunk semmilyen csaphoz a medence környékén, nagy udvariatlanság lehűteni a medence vizét, hiszen sokaknak már megszokott a forróság, és a hideg vízzel felhigítjuk az onsen vizét, ezzel nagyban csökkentjük jótékony hatását.
A medence vizébe nem érhet a hajunk, tűzzük fel. Ne bukjunk a víz alá, ne ússzunk a medencében akkor sem, ha elég nagy hozzá.
Először max. 2-3 percet üljünk mozdulatlanul a vízben, majd keljünk ki a medencéből, s hagyjuk lehűlni a testünket a pihenő részen. Ezt ismételgessük amíg jólesik, mindig egy-két perccel hosszabb medencében ücsörgéssel.
Megoszlanak a vélemények, hogy a fürdőzés végén lezuhanyozzunk-e, vagy sem. Ha érzékeny a bőrünk és fehér színű a víz, akkor ajánlatos egy kicsit leöblítkezni. Bár sokan annak a hívei, hogy ne zuhanyozzunk fürdőzés után, mert ha leöblítjük magunkat, akkor eltüntetjük a víz jótékony hatását.
A kistörölközővel töröljük le magunkról a víz nagy részét még a zuhanyzós részen, csavarjuk ki, majd lépjünk be az öltözőbe, s a nagytörölközővel törölközzünk meg. Felöltözés után a kosarat tegyük a helyére. Kint a másik nem pihegő tagjaival beszéljük át az élményeket, s ne felejtsünk el sok vizet inni!
Ékszer
Hagyjuk otthon ékszereinket! A termálfürdők összetevői sokszor elszínezik a fémeket, és általában nem is lehet visszanyerni az eredeti színt.
Tetoválás
Hagyományos japán onsenek nem engednek be senkit tetoválással. Kisebb tetoválásokat testszínű ragtapasszal lefedhetunk, ez a gyakorlat elfogadott. Néhány helyen nem törődnek a tetoválásokkal.