A japán kultúra alapja a közösség-szemlélet, a konfliktusok kerülése és egymás nem-zavarása. Erre nevelik a gyerekeket pici koruktól kezdve, erre épül komplikált szerkezetű társadalmi berendezkedésük is.
Itt kiemelünk néhány, a sajátunktól eltérő szokást, mellyel utasaink találkozni fognak japán tartózkodásuk alatt. Nem biztos, hogy minden helyen minden itt leírt dolog érvényes, de általánosságban véve igen, ezért útmutatóként írjuk. A legtöbb itt felsorolt érdekességet vezetett túráinkon az idegenvezető kellően kis adagokban fogja elmondani, itt olyan részletekre is kitérünk, ami egyénileg utazó ügyfeleinknek lesz fontos, csoportosan utazóknál az idegenvezető fog figyelni és tájékoztatni utasainkat.
A szálláson
Belépéskor le kell venni a cipőt, a vendégeket kikészített papucsok várják. Hol vegyük le a cipőt? Erre vizuális útmutatók lesznek: vagy egy kő/beton bejárat után magasított fa padló következik, vagy fapalló van kirakva. A lényeg, hogy cipőnkből úgy lépjünk ki, hogy zoknis lábunkkal már a cipőnélküli részre lépünk. Ugyanígy, távozáskor, a cipő felvételénél a cipő a cipős részen van, mi rögtön belelépünk a nemcipős részről a cipőnkbe, nem táncikálunk a “tisztátlan” részen “tiszta” zokninkban.
A szobák tatamival fedettek, a tatami kemény gyékény-matrac. Fekhelyül az este kikészített, reggeli alatt elpakolt futon, vastag matrac szolgál. A szobában a földön ülnek, ezt teszi kényelmessé általában a láb nélküli háttámlás “szék”.
Tatamira soha nem lépünk cipőben, még papucsban sem. A mezítlábas járkálás saját szobánkon belül rendben van, de például a tatamis étkezőbe már zokniban menjünk. A papucsot kint hagyjuk a tatamis helyiség előtt, belépés után hátrafordulunk, s eligazítjuk szépen, egymás mellé a papucsokat.
Ha a földön ülünk, próbáljuk lábainkat magunk alá gyűrni, esetleg “sellő módban” ülni, vagy törökülésben. Ha ez nem megy, akkor nyújtsuk ki lábunkat, csak vigyázzunk, ha a kis asztal alá nyújtjuk ki, ne úgy álljunk fel, hogy a teríték repül.
Étkezéseknél, ha yukatában vagyunk, ügyeljünk arra, hogy ne nyíljon ki a yukata sem a dekoltázsnál, sem a térd felett. Mindenképp viseljünk alsóneműt, valamint trikót/pólót a yukata alatt (kivéve profi yukata-viselők).
A reggeli és a vacsora időpontja előre megbeszélt, fix időpont. Nem illik késni, de korábban sem érdemes megjelenni, ez a terítő személyzetet is zavarja. A japánok híresek a pontosságról. Az étkezések japán ételeket tartalmaznak, ezért meglepetésekre is számíthatunk a reggelinél (pl. rizs, hal).
Ha nincs a szobához tartozó zuhanyzó, akkor a közös fürdőben fogunk tisztálkodni. Itt is érvényes az onsenek alapvető szabálya: csak tisztán ülünk be a medencébe, tehát először alaposan lezuhanyozunk, a szappant is leöblítjük magunkról. A közös fürdő általában este 5 és 9 között van nyitva.
Tolóajtók vannak, ne dőljünk neki, s ne támasszuk neki a bőröndöt sem, mert kidőlhet. A bőrönd a tatamit és a lobby fényesre takarított fapadlóját felsértheti, ezért ne gurítsuk, hanem emeljük a csomagokat.
Amikor önállóan megyünk étterembe, mindig legyen nálunk készpénz, sok helyen nem lehet kártyával fizetni. Japánban nem szokás borravalót hagyni. Általában csak zavart okoz, ha pénzt akarunk otthagyni, ezért várjuk meg a visszajárót, ne kényszerítsük a pénztárost, hogy utánunk rohanjon az apróval.
Étkezés
Nem szokás az elénk tett ételt ízesíteni, sózni. Japánban úgy gondolják, a szakács pontosan a megfelelő ízesítéssel készíti el az ételt, s udvariatlanság azt felülbírálni.
A rizs kiemelt fontosságú a japánok számára. Általában az étkezés vége felé szolgálják fel. Nem szokták ízesíteni, esetleg csak úgy, hogy az evőpálcikák közé vett falatnyi rizst egy pillanatra a szójaszószba mártják. Tényleg csak egy fél pillanatra, különben szétázik, kiesik a pálcikák közül. Létezik más módja is a rizs ízesítésének, pl. az ún. furikake, de ezt inkább csak otthon fogyasztják. Amikor nem használjuk az evőpálcikákat, párhuzamosan tegyük a pálcikatartóra. Sose állítsuk bele a rizsbe, vagy más ételbe, mert ez a halotti szertartásokat idézi fel, ami miatt japán asztalszomszédainkat kirázza a hideg. Szintén ne fogjuk a pálcikákat külön, két kézbe, és ne szúrjuk fel az ételt, mint egy villára.
Közlekedés
Kövessük a helyieket abban, hogy balra vagy jobbra állnak a mozgólépcsőn. Forgalmas szakaszokon figyeljünk a földön levő iránymutató nyilakra, kövessük azokat.
Fel- és leszálláskor ütemesen haladjunk, ne akadályozzuk a mögöttünk jövőket. A vonatok gyakran csak 1 percig állnak az állomáson, ez alatt kell ki-és beszállni mindenkinek. A nagyobb csomagokat hely hiányában a térdünk előtt tárolhatjuk, ha túl nagyok ahhoz, hogy a fejünk felett lévő polcra emeljük. Ne használjuk az előttünk/mögöttünk levő ülések feletti helyet a polcokon, ha nem ül ott senki és új felszálló oda ülne, készségesen tömörítsük csomagjainkat, hogy nekik is legyen helyük. Nagyobb bőröndöknek a vonat ajtajaihoz közel lehet, hogy kialakítottak tárolóhelyet. Ha nem, megpróbálhatjuk az utolsó sor mögé tenni a nagyobb bőröndöket, úgy fordítva, hogy ne legyenek túl magasak, s az ülés még hátradönthető legyen. Leszállás előtt 3 perccel készüljünk fel: vegyük magunkhoz csomagjainkat, álljunk az ajtóhoz.
Felszálláskor a vágány mellett sorakozzunk fel a kijelölt helyen (a földön matricák lesznek, amik a kocsik számait mutatják). Forgalmas állomásokon a vágányokról gyors egymás utánban indulnak vonatok; ne szálljunk fel egy korábbira, mert könnyen lehet, hogy máshova visz, mint ahova mi mennénk.
A taxiban az utasok hátra ülnek, kivéve, ha négyen vannak. A kocsi hátsó ajtaját a sofőr nyitja ki egy gombnyomással, ezért ne nyúljunk az ajtókhoz sem be-, sem kiszállásnál. A forgalom oldalán az ajtók nem nyílnak, a hátsó ülésre mindenki a járda felől száll be.
Akik Fürdőtúráinkra jelentkeznek, mindenképpen olvassák el a fürdőetikkettről írottakat!