Nagyon nehéz folyamat volt ez, de kemény munkával, folyamatos odafigyeléssel kibírtam eddig. Sajnos még mindig sokat gondolok az utazásra. Reggel ébredés után az első pillantásom a földgömbre esik. Eszembe jut, hogy mennyi, de mennyi szép hely van, ami régen csak rám várt. Aztán visszarángatom magam a talajra, és elkészítem az első kávémat.
Ó, azok a finom, erős olasz kávék! Amikor 17 évesen először jártam Interrail jeggyel Olaszországban, annyira kevés pénzem volt, hogy szigorúan be kellett osztani. Minden napra csak egy helyi finomság jutott. Egyik nap pizza, következő nap kávé, majd finom olasz fagyi. A többi étkezésre maradtak az otthonról hozott konzervek és gyors tészták, meg persze a gázfőző a kempingben.
Gáz… vissza a konyhába. Kezdjük a reggeli készítést. Talán maradt még abból a finom ropogós angol mogyoróvajból, ma azt kenem a kenyérre. Mit nem adnék most egy isteni angol reggeliért! Szinte érzem a számban a grillezett paradicsom savanykás ízét, és a black pudding krémes, jellegzetes zamatát. Legszívesebben beülnék a bérautómba, állítólag a nők nagyon könnyen átállnak a jobb oldali vezetésre. Meg sem állnék Skócia tengerpartjáig.
Közben eltelik a délelőtt. Titokban előkeresem a legkedvesebb úti könyvemet, bűnözök. Ez igaz, csak alibi, a visszaesés ettől még nem fenyeget. De gondolatban utazom. Pont 10 éve jártam be Kubát kerékpárral. Egy egész hónap nyeregben! Eszembe jut az a csontig hatoló hideg, ami a reptéren fogadott minket. A szálloda folyosóján süvített a szél! Trópusi hőségre számítottunk, és annak megfelelően állítottuk össze a ruháinkat is. Az első pár napon minden ruhát fel kellett venni, hogy meg ne fagyjunk. A helyiek mentegetőztek, hogy ilyen még nem fordult elő. Januárban általában Kubában hőség van. Ebben az évben rendezték a téli olimpiát Kanadában, ott pedig ugyanekkor állítólag annyira meleg volt, hogy elolvadt a hó, és hóágyúzni kellett a pályákat. Szerencsére a bringatúránk útvonala Kubán belül délnek vezetett, és a hőmérséklet szépen emelkedett, a túra második hetében már rendesen izzadtunk.
Ha belegondolok, hogy mikor repülhetünk legközelebb, összeszorul a szívem. Lehet, hogy 2021 nyarán sem jutunk messzebb az Alföldi Kék Túránál? Bár, az igazat megvallva, a tavalyi belföldi túra is nagy élmény volt. Megváltozott helyszín, megváltozott élethelyzet, immár kisgyerekekkel.
A házunk felett elhúzó repülőgépek motorjának zaja minden nap többször megdobogtatja a szívemet. Felvillan előttem a nagy taiwani légitársaság logoja. Az első tengerentúli utazás. Van annak már 20 éve! Bécsi indulás, és egy 12 órás repülőút, egyenesen Bangkokig. Teljesen egyedül a nyakamba vettem a világot, és olyan magabiztossággal és kalandvággyal értem földet Thaiföldön, hogy senki sem mondhatta volna meg, most járok Európán kívül életemben először. Azt terveztem, hogy amint lehet, visszatérek a családommal. Thaiföldön minden megvan, ami egy igazi, családi nyaraláshoz szükséges. Lehet, hogy tényleg megnőnek a gyerekeim, mire ezt újra megtehetem?
Kinézek az ablakon, és megpillantom a kisbuszt. Ez a jármű régebben évente kétszer bejárta Európát keresztbe kasul! Most pedig csak áll itt, és várja a szebb időket. Az új vendégeket, új kihívásokat. De idén nyáron főleg hazai úti célokról álmodozik. Valószínű, hogy felkeres néhány borvidéket, és megismeri a nagy tavak környékén található aranyos vendégházakat.
Az álmodozással el is ment a délelőtt. Gyorsan össze kell ütni egy kis ebédet. Ma sushi lesz a főfogás, és közben Japánról beszélgetünk. Mostanában így utazunk, s közben várjuk a szabadulást.
Vélemény, hozzászólás?