Szardínia országinfo
Szardínia – szardíniaiul: Sardigna [saɾˈdiɲːa] – a Földközi-tenger második legnagyobb szigete Szicília után, és Olaszország húsz régiójának egyike. Tunéziától északra, és a francia Korzika szigetétől 16 km-re délre található. Területe 24100 km2 és kb. másfél millióan lakják.
Hivatalosan Szardínia Autonóm Régió, az öt olasz régió egyike, amelyek bizonyos fokú autonómiával rendelkeznek. Szardínia négy tartományra és Cagliari városára oszlik, amely a fővárosa és egyben legnagyobb városa.
Szardínia őshonos nyelvét és a katalán algherei dialektusát mind a regionális, mind a nemzeti törvények Olaszország tizenkét hivatalos nyelvi kisebbségének ismerik el. Szardínia sajátos ökoszisztémája miatt a szigetet mikrokontinensként tartják számon. A modern korban számos utazó és író magasztalta a régóta érintetlen tájak szépségét, amelyek az őskori nuragikus civilizáció nyomait őrzik. Szardínia partvidéke 1850 km hosszú. Általában magas és sziklás, hosszú, viszonylag egyenes szakaszokkal, kiemelkedő földnyelvekkel, széles, mély öblökkel és kisebb szigetekkel tarkított szűkebb öblökkel.
A sziget éghajlata területenként változó, a tengerszint feletti magasság meghatározza az adott terület éghajlatát. A legtöbb csapadék eső formájában ősszel és télen hullik. A nyár általában igen száraz, de néha hirtelen záporeső előfordulhat.
Szardíniát körülbelül 20000 éve lakják emberek. A sziget legjelentősebb civilizációja az őshonos nurag nép, amely az ie. XVIII. századtól i.e. III. századig virágzott a sziget egyes részein, más részein egészen i.sz. III. századig. A karthagoiak is megjelentek az ie. VI. században, majd a rómaiak hódították meg a sziget nagy részét ie. VI. században. A római megszállás 700 évig tartott.
A kora középkortól kezdődően a szigetet a vandálok és a bizánciak uralták. A gyakorlatban a sziget nem volt Bizánc fontos területe, így a szardíniaiaknak lehetősége nyílt arra, hogy egy önálló politikai szervezetet hozzanak létre, a négy királyságot, amelyeket Judicatesnek neveztek. Az olasz tengerparti köztársaságok, Pisa és Genova küzdöttek azért, hogy politikai ellenőrzést gyakoroljanak ezen őshonos királyságok felett, de végül az Aragóniai királyság volt az, amely 1324-ben sikeresen a szigetet az ellenőrzése alá vonta.
Ez a királyság 1718-ig állt fenn, amikor is a szigetet átengedték a szavojaiaknak; akik politikailag egyesítették szigetbirtokukat az olasz szárazföldön lévő birtokaikkal, amelyeket az olasz egyesülés időszakában kiterjesztettek az egész olasz félszigetre; területüket 1861-ben Olasz Királyságnak nevezték át, majd 1946-ban újjáalakították a mai Olasz Köztársaságként.